Ma voltam dokinál. Ez volt az egyik legizgibb nap. Végre kijutottam a kapun túli világba, persze csak a gazdi ölében. Az állatorvosnál volt előttem 2 kiscica, de hamar végeztek. Nem ébredt fel benne a macskaüldözési ösztön.:)

Amikor bementünk, gazdi feltett egy asztalra és én szisztematikusan végigszimatoltam az egészet. Amikor ezzel végeztem, szisztematikusan körbenyaltam a doktornénit, akinek nagyon tetszettem. Azt mondta, hogy szép egészséges kiskutya vagyok.

Kicsit fura dolgokat művelt. Először is beledugott valami fura kütyüt a popsimba, ami csipogott (gy.k: lázmérő:)), majd csöpögtetett egy lötyit a fülembe és gézzel belenyúlkált. Ezt nagyon utáltam, még nyöszörögtem is egy kicsit. Na persze nem sírtam mert az nem illene egy igazi hős kiskutyához.

Gazdi aggódott egy kicsit, mert az ebéd után nem kakiltam, ezért a doki végignyomizta a pocimat. Ezért sem rajongtam túlzottan. És az aggodalom is tök felesleges volt. Amint hazaértünk, szépen elvégeztem a dolgom. Nem tudom gazdi mit szólna, ha az első igen apró székrekedésre azonnak orvoshoz rohannának vele kétségbeesetten.

Persze a lényeg a szuri volt. Ezt igazán remekül viseltem, meg sem nyikkantam. Utána kicsit csípett és vakaróztam is, de hamar elmúlt. Nem nagy ügy. Hős kiskutya vagyok:)

A következő oltást 2 hét múlva kapom és ezután még várni kell legalább 1 hetet az utcai nagy sétákkal. Szóval kitartás. Még sokat fogok rosszalkodni a kertben (is).

Szeretettel vakkant: Vagány

ui.: képek is lesznek hamarosan, csak gazdi lusta feltölteni őket