Újra a fedélzeten. Kénytelen vagyok átvenni gazditól ismét az írás feladatát, mert neki egyszerűen nincs hozzá tehetsége. Hiába...írónak születni kell.

Amint ő is írta, mostanság dögrováson vagyok. Valószínűleg becuppantottam valamit, amit nem kellett volna. Ez már csak azért is elképzelhető, mert mindent imádok a kavicstól kezdve a virágokon át a földig. Utóbbitól elveszítem barnaorrú vizslajellegem és befeketül az orrom. Ilyenkor elég vicces vagyok. Majd csajozás előtt figyelnem kell, hogy ne egyek földet!!

Szóval most hál'istennek rizst kapok és főtthúst. Azt hiszem gyakrabban kéne diétáznom, mert ez sokkal de sokkal finomabb, mint az a vacak száraz táp. Ez még legalább 2 napig így lesz, ahogy kivettem a kedves doktornéni szavaiból. Remélem nem fogok hányni (bármit jelentsen is ez a szó), mert akkor gyógyszert kapok és gazdi is nagyon rémült képet vág még a gondolatára is).

Amúgy megint a szokásos tortúra: fülpuci, hasnyomogatás. A szurit ideiglenesen megúsztam, de cserébe kaptam valami szörnyűnek tűnő cseppet, amit a szemembe fognak rakni, mert kicsit csipás vagyok. Mintha ők nem lennének csipásak reggel. Az eszem megáll.

Ja és nem elég, hogy mindezeken keresztül kellett mennem, amikor hazaértünk beraktak a kádba. Nem értemn ezt a fene nagy tisztaságmániát. Ezek ráadásul minden nap előadják ezt a procedúrát. Nem félnek, hogy elkopnak? Jó, azért nem olyan vészes, mert a fröcskölő vizet nagyon vicces harapdálni. De amint mondani szokás: jóból is megárt a sok. Szóval most tiszta vagyok tetőtől talpig.

Ismét új trükköt tanultam. Mostantól nem csak ülni tudok, hanem feküdni is. Nem mintha eddig nem tudtam volna. Nem vagyok én ló, hogy állva aludjak (ők tényleg állva alszanak?:)). Szóval ha megkérnek, hogy feküdjek le, akkor megteszem és ilyenkor mindenki elolvad tőlem. Mondjuk ez nem csoda. Én vagyok a legszebb és legokosabb kiskutya:)

Üdv: Vagány