Eddig nem voltam nagy blog rajongó (még mindig nem vagyok), de úgy döntöttem, kiskutyám - Magor Vagány - naplóját megosztom veletek. Tegnap találkoztunk először. De nem innen kezdem inkább. Már nagyon nagyon régi vágyam egy kutya. Ezelőtt volt egy cicám, aki sajnos vesebetegségben másfél éve elpusztult. Utána javasoltam anyának, hogy szerzek egy kiskutyát, de ő nagyon ellenállt. Amikor Moriszt (a cicát) hazahoztam, megígértem mindent. Aztán persze a simizés részét bevállaltuk a tesómmal, de a neheze anyukámra maradt. Így teljesen érthető volt az ellenkezése.

Nemrégiben biztossá vált, hogy Tomival összeköltözünk és sok sok fülrágás után kedvesem belement, hogy bővítsük a családot egy kis fülessel. Persze azzal a feltétellel, hogy neki semmi dolga nem lesz vele. Most ügyesebb leszek, mint a cica esetében, és nem rontom el a dolgot. Eleinte úgy volt, hogy majd az új lakásba, szeptemberben. Most úgy áll, hogy május 8-án beköltözik a kisvizsla, egyelőre anyukám lakásába.

Vasárnap kaptam meg az engedélyt, és már hívtam is a Magor kennelt. (Természetesen már tudtam, hogy hol vannak kiskutyák:)) Barna Edina, a kiskutyák és kb 10 nagykutya gazdája mondta, hogy másnap nyugodtan jöhetek kutyanézőbe, és ha tetszik, le is foglalhatom szívem választottját.

Egy kedves, régi, kutyaszakértő barátom, Kálmán Tamás kísért el, sőt: elvitt kocsival életem nagy napján. Az első látvány fantasztikus volt: 9 izgága kölyökkutya vinyogava, ugrálva: "vegyél ki, vegyél ki" (ennek jelentése persze nem az volt, hogy engem vigyél haza, hisz nagyon szép környezetben vannak együtt a sok tesóval, hanem az, hogy rohangálni szeretnék és felfedezni a világot).

Hosszas dilemma után úgy döntöttem, hogy kisfiút szeretnék, úgyhogy a 3 opcionális jelölt boldogan kezdte meg őrül rohangálását a paci (mert itt az is van) karámjában. Előttem pedig adott volt a feladat: válasszak. Na jó, de mi alapján, hiszen mindhárman annyira aranyosak voltak. Tamás ellenőrizte, hogy nincs-e sérvük, megvan-e mindenük. Természetesen tökéletesek voltak. Kicsi, nedves orr, csillogó szemek, hatalmas, ráncos bőr, amibe még bele kell nőni, hatalmas fülek és szertelen izgágaság.

Végül úgy sikerült meghoznom a döntést, hogy ölbekaptam őket egyesével. Vagány (ekkor még nem tudtam a nevét) azonnal elkezdett össze-vissza nyalogatni. Később ő volt az aki hívásunkra lelkesen hozzánk szaladt. Így ő lett az, akit jövő hét kedden haza hozok

Azóta persze másra sem tudok gondolni. Tanulnom kéne, de állandóan az jár a fejemben, hogy milyen lesz az első itthon töltött éjszakája, milyen lesz amikor először megyünk ki együtt sétálni (ez az oltások miatt még kicsit odébb van), és persze milyen lesz az első közös túránk. Legjobban azt várom, hogy őszinte bizalommal forduljon felém és ne a gazdit lássa bennem, hanem a legjobb barátját. Természetesen azért arra vigyáznom kell, hogy ne olvadjak el tőle, és tanítsam meg neki, hol a helye, na meg persze azt, hogy én vagyok a falkavezér:). Később nagy szüksége lesz arra, hogy elfogadja: a gazdiknak dolgozniuk kell, nem játszhatnak egész nap. De addig még itt van egy egész nyár. Ezalatt megismerjük egymást, elkezdődik a szobatisztaságra és fegyelemre nevelés, és legfőképpen a rengeteg játék. Vele a vizsgaidőszak (= vizslaidőszak) is könnyebb lesz. Persze nem úgy értem, hogy könnyebb lesz csak a tanulásra koncentrálni. De most nem az év legrosszabb időszakaként lebeg előttem a következő másfél hónap, mint eddig.

Legközelebb jövő kedden vagy szerdán (május 8/9.)jelentkezem, amikor hazajön a kis prücsök.