Tegnap este elérkezett a várva várt pillanat. Vagányt elhoztuk családjától. Jó, ez így szomorúan hangzik, és volt kb 10 perc egész ese, amikor meg volt szeppenve. De nem viselte meg a dolog túlságosan. Amint hazaértünk, elintézte a pisi-kaki dolgot a nappaliban. Aztán fékezhetetlenül szimatolt, nyalakodott, ugrált. Persze már a kocsiban is akkorákat ásított, hogy majd' bekapta a fejemet, de alaposan szemügyre kellett venni mident.

A tvállvánnyal kicsit meggyűlt a baja,mert át akart menni az üvegajtón. Többször is. Aztán idővel rájött, hogy ez nem fog menni:) Éjfél körül végre sikerült betessékelni a kosarába és Tomi álomba simizte a kis csirkefogót.

Nem lehet panaszunk, igazán jó kutya. Egészern reggel 5ig csöndben volt. Akkor azonban megszólalt Jucó ébresztője, és így ő is elkezdett panaszkodni:) 2 órás ortúra következtt. Valószínűleg aldt volna tovább, csak a nagy jövés-menésből ő sem akart kimaradni. Miután betettem a kosarába, elaludt, de hamarosan nagy hisztit csapott. Azt hittem játszani akar, de tévedtem. Csak akkor maradt abba a csipogás (ténylge olyan mintha csipogna), amikor bemásztam mellé. Azonnal elaludt az ölemben.

Mostanra már odáig fejlesztettük az altatás kérdést, hogy elég ha ott állunk mellette. Ilyenkor alvást színlel, majd hirtelen felnéz. Ha még mindig ott vagyunk, újra leteszi a fejét, azonban ha el merjük hagyni az őrhelyünket, éktelen nyüszítésbe kezd. Nagyjából 3 ellenőrzés után elalszik.

Alakul a szobatisztaság is. Délután már nyüszögve nézte az ajtót és a kertben el is intézett mindent. Nem is lesz olyan vészes, mint gondoltam. És rongálni sem nagyon rongált eddig. Ha ébren van, leül mindig a lábunkhoz és érdeklődve nézi az eseményeket, néha megtépi a nadrágunkat, vagy röfög egy kicsit:) A fényképezés nehéz feladat. Csak akkor lehetséges, ha alszik, vagy lefogjuk: (ez a jóképű pirosszemű fiatalember az ÉN vőlegényem, ha valaki esetleg nem tudná:))

Most épp alszik. Remélem még van legalább 1 órám, mert tanulni is kéne.